(Máté evangéliuma 1:23)
Az Úr Jézus Krisztus örök időktől fogva egy az Atyával. ''Isten képmása'', az Ő nagyságának, fenségének visszatükrözője; az Ő ''dicsőségének világoltatása''
(vö. 2Kor 4:4, 6).
Jézus azért jött Földünkre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa.
Eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát; hogy legyen ''VELÜNK AZ Isten''.
Ezért jövendölték róla, hogy ''nevét Immánuelnek nevezik''.
Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve.
Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe ''angyalok vágyakoznak betekinteni'' (1Pét l:12) és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak.
Mind a megváltottak, mind az el nem bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret és a dicséret forrása. Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye.
A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a Föld és a Menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely ''nem keresi a maga hasznát''.
Jézus Atyja mellett maradhatott volna, megtarthatta volna mennyei dicsőségét s az angyalok hódolatát. Mégis, elhatározta, hogy leteszi jogarát Atyja kezébe, elhagyja a mindenség trónját, hogy világosságot hozzon a sötétségben tévelygőknek, és életet adjon az elveszendőknek.
E nagyszerű tervnek volt előzménye, a jelképek és a szimbólumok sora.
Az égő csipkebokor, amelyben Krisztus Mózesnek megjelent, Istent nyilatkoztatta ki. Az örök irgalmú Isten a legszerényebb jelképbe burkolta dicsőségét, hogy Mózes meg ne haljon, amikor rátekint.
Ugyanígy érintkezett Isten Izráellel nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban; kinyilatkoztatta akaratát az embereknek, és megismertette velük kegyelmét. Isten elrejtette dicsőségét, eltakarta fenséges ragyogását, hogy a véges ember gyönge szemével rátekinthessen.
Krisztusnak ''a mi nyomorúságos testünkben'' (Fii 3:21) kellett eljönnie, ''emberekhez hasonlóvá lévén''.
Dicsőségét eltakarta, nagyságát és fenségét elrejtette, hogy a közelébe juthasson a szomorú, megkísértett embernek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése