KRISZTUS ORSZÁGÁNAK ÖRÖKÖSEI

''Én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot, hogy egyetek és igyatok az én asztalomon, az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izraelnek tizenkét nemzetségét.'' (Lukács evangéliuma 22:29-30)

Micsoda ígéretünk van! Krisztus hűséges gyermekei osztozni fognak vele az Atyjától kapott országban. Ez az ország lelki ország, amelyben azok a legnagyobbak, akik a legtevékenyebben szolgálják testvéreiket. Krisztus szolgái, az Ő vezetése mellett, részt fognak venni ennek az országnak az igazgatásában. Enni és inni fognak Jézus asztalánál, ami azt jelzi, hogy közeli kapcsolatba kerülhetnek vele. Nagy hibát követnek el mindazok, akik világi megkülönböztetésre és dicsőségre törekednek. Az ül majd legközelebb Krisztushoz az Ő trónján, aki önmagát megtagadva, másoknak kedvez elsősorban. Ő olvas a szívekben, látja alázatos és önfeláldozó tanítványainak igaz érdemeit. Mivel méltók rá, megkülönböztetett helyet rendel ki számukra, pedig ők méltatlannak tartják magukat, és nem vágynak a megtiszteltetésre.

Isten nem tulajdonít értéket a külsőséges nagyságnak és dicsekvésnek. Sokan, akikre ezen a Földön felsőbbrendű személyként tekintenek, egy napon meglátják majd, hogy Isten az önmegtagadás és együttérzés mértéke szerint értékeli az embert. Akik követik annak példáját, aki szertejárt, jót cselekedve, akik segítik embertársaikat, és szüntelenül azok felemelésén munkálkodnak, azok Isten szemében végtelenül értékesebbnek számítanak azoknál, akik önző módon magukat magasztalják fel. Isten nem a képességeik miatt fogadja el az embereket, hanem mert keresik az Ő orcáját, és vágyakoznak az Ő segítségére. Isten nem úgy lát, mint az ember. Nem a külső látszat alapján ítél. Isten a szívet vizsgálja, és igazságosan ítél. Isten közösségébe fogadja alázatos, egyszerű követőit, mert értékes anyagot lát bennük, amely ki fogja állni a viharok, a hőség és a lemorzsolódás ádáz próbáit. A Mesterért végzett munkánk célja az legyen, hogy neve megdicsőülhessen a bűnösök megtérésében. Örvendezzünk, amiért az Úr nem az iskolázottságuk mértéke szerint értékeli szőlőskertjének munkásait. A fa a gyümölcseiről ismerhető meg.

Az Úr azokkal munkálkodik, akik készséggel munkálkodnak együtt Ővele.