MENJETEK ELŐRE!

''Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.'' (Mózes második könyve 14:15)

Izráel gyermekeinek története minden keresztény tanítására és okulására szolgál. Amikor az Izráelitákat veszély és nehézség fenyegette, és útjuk mintha elzártan állt volna előttük, akkor elhagyta őket a hitük, és az ellen a vezető ellen zúgolódtak, akit maga Isten jelölt ki a számukra. Az Isteni parancs így szólt: ''Menjetek előre!'' Nem volt szabad megvárniuk, amíg útjuk teljesen beláthatóvá válik, amíg teljesen megértik szabadulásuk egész tervét. Isten ügye halad előre, és Ő utat fog nyitni népe előtt. Előfordul, hogy a keresztény életét veszélyek veszik körül, amikor a kötelesség teljesítése nehéznek tűnik. Képzeletük közelgő veszélyt vetít eléjük, hátuk mögött pedig halált és szolgaságot látnak. Isten hangja mégis jól kivehető mindennemű csüggedés fölött: ''Menjetek előre!'' Engedelmeskedjünk hát e parancsnak, bánni legyen is a következmény, még ha szemünk nem is bír áthatolni a sötéten, még ha bokánk körül érezzük is a dermesztő hullámokat.

Akik a maguk részéről lehetetlennek tartják, hogy engedjenek Isten akaratának, és higgyenek Isten ígéreteiben, míg csak minden világossá és érthetővé nem válik előttük, azok soha semmiben sem fognak engedni. A hit nem a tudás bizonyossága, hanem ''a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés'' (Zsidókhoz írt levél 11:1). Az egyetlen út Isten tetszésének elnyerésére, ha engedelmeskedünk parancsainak. Haladjunk előre! Ez legyen a keresztény jelszava. Isten szándéka az, hogy állandóan növekedjünk tudásban és erényben. Az Ő törvényében, saját hangján adja a meghívást mindenkinek.''Emelkedjetek magasra, szentek legyetek, mindig szentebbek.'' Napról napra közelebb juthatunk a keresztény jellem tökéletességéhez. Bízzunk Istenben! Végezzük munkáját önzetlenül, alázatos szívvel támaszkodva a vezetésére. Bízzuk magunkat gondviselésére mind jelenünket, mind jövőnket illetően!

Tartsuk meg kezdeti bizodalmunkat szilárdan mindvégig, s ne felejtsük el, hogy a Menny áldásait nem a saját, hanem Krisztus érdemeiért kapjuk. 

A Krisztusba vetett hit és Isten túláradó kegyelnie által Isten elfogad bennünket.

A HŰSÉG KÖVETELMÉNYE

'Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze.'' (2Timóteushoz 2:3)

Krisztus katonái vagyunk, s akiket besoroznak a seregébe, azoktól szívós igyekezetet vár el, olyat, amely a végsőkig igénybe veszi erejüket. Meg kell értenünk, hogy a katona élete a lendületes hadviselés, kitartás és szívósság. El kell viselnünk a próbákat Krisztusért. Nem színlelt csatákban veszünk részt. Nem a magunk, hanem az Istentől kapott erővel és kegyelemmel tökéljétek el, hogy most azonnal neki szentelitek minden erőtöket, minden képességeteket. Kövessétek Jézust magáért a hívásáért, és ne kérdezzétek, hová kell mennetek, és mi lesz a jutalmatok. Amikor majd meghaltok az énnek, amikor átadjátok magatokat Istennek, hogy az Ő munkáját végezzétek, s a tőle kapott világosságot ragyogtassátok tetteitekben, akkor nem egyedül fogtok fáradozni. Isten kegyelme az előtérbe lép, együtt tevékenykedik minden igyekezettel a tudatlanok és azok felvilágosítására, akik nem tudják, hogy minden dolog vége elérkezett. Isten azonban nem végzi el helyettetek a munkát.

Ragyoghat a világosság bőségesen, de a tőle kapott kegyelem csak akkor térítheti meg lelketeket, ha sikerül felébresztenie benneteket az Isteni eszközökkel való együttműködésre. Isten felszólít, hogy öltsétek magatokra a kereszténység fegyverzetét, és tevékeny harcosokként lépjetek az Úr szolgálatába. Az Isteni hatalom együtt fog működni az emberi erőfeszítéssel, hogy megtörje a világ bűvöletét, amelyet az ellenség vont a lelketek köré. Az Úr megtisztelt bennünket azzal, hogy kiválasztott minket katonáiként. Harcoljunk érte bátran, és minden lépésünkben őrizzük meg az igazságot. A lélek küzdelme során teljes feddhetetlenségre van szükség minden területen. Amint győzelemre igyekszünk saját hajlamaink felett, Isten a Szentlelke által körültekintésre int majd, hogy ne adjunk alkalmat az ellenségnek az igazság meggyalázására. Krisztus katonái vagyunk. Ő a mi üdvösségünk vezére, mi pedig rendelkezései és szabályai alatt állunk. Fegyverzetét kell viselnünk, csak az Ő zászlaja alatt menetelhetünk. Vegyük fel Istennek teljes fegyverzetét, dolgozzunk a mennyei világegyetem színe előtt.

A CSATAMEZŐ

''Nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak.'' (Efézusbliekhez 6:12)

Az elbukott világ a legnagyobb csatamező, amelyet a mennyei világegyetem és a földi hatalmak valaha is megismertek. A mi Földünk az egész világ színpada; a jó és gonosz, a Menny és pokol közötti nagy harc csatatere. Minden egyes ember részt vesz ebben a küzdelemben. Senki nem állhat semleges oldalra. Vagy elfogadják, vagy visszautasítják a világ Megváltóját. Mindenki tanúbizonyságot tesz vagy Krisztus mellett, vagy ellene. Krisztus felszólítja a zászlaja alatt állókat, hogy hűséges katonáiként vegyenek részt mellette a harcban, hogy elnyerhessék az élet koronáját. Minden nap csatákat kell vívnunk. Hatalmas harc folyik minden egyes lélekért a sötétség ura és az élet fejedelme között. Adjátok át magatokat Istennek, hogy együttműködésetekkel megtervezhesse, irányíthassa és megvívhassa a csatákat értetek.

Az élet fejedelme a kezében tartja ügyét. Veletek lesz mindennapos harcaitok során áz énetekkel vívott küzdelemben, s így az elsőbbségre törekvő szenvedélyt Krisztus kegyelme által megtörhetitek, és győztesként kerülhettek ki az által, aki szeretett minket. Jézus már megjárta ezt a Földet.

Ismeri minden kísértés erejét. Tudja, hogyan kell leküzdeni az akadályokat, és hogyan kell átvezetni benneteket minden veszélyes ösvényen. Istennek mégis lesz jó tettekben buzgólkodó népe, amely romlott korunk szennyáradata közepette is tántoríthatatlanul helytáll. Olyan nép lesz ez, amely annyira ragaszkodik Isten erejéhez, hogy Ő menedék lesz számukra mindennemű kísértés ellen.

A mindenki figyelmét megragadni igyekvő reklámok aljas közleményei ugyan fel akarják korbácsolni érzékeiket, és megrontani gondolataikat, mégis, annyira közel élnek majd Istenhez és angyalaihoz, hogy olyanok lesznek, mint akik vakok és süketek ezekre a dolgokra. Olyan feladat vár rájuk, amelyet senki sem végezhet el helyettük, megvívni a hit harcát, és elnyerni az örök életet.

A fiataloknak lehetnek olyan szilárd elvei, hogy az ördög leghatalmasabb csábításai sem csalogathatják el őket elkötelezettségüktől.

A LÉLEK KARDJA

„Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde." 

Ef 6:17

Isten bőségesen gondoskodott eszközökről, hogy sikerrel küzdjünk meg a gonoszsággal, amely a világban van. A Biblia az a fegyvertár, . amelyből a küzdelemre felvérteződhetünk. Derekunkat az igazság övezze körül. Mellvértünk az életszentség legyen. A hitnek pajzsát tartsuk a kezünkben, az üdvnek sisakját pedig hordjuk a fejünkön. A Lélek kardjával, amely Isten Igéje, törjünk utat magunknak a bűn kötelei közül.

Noha az első Ádám elbukott, a második Ádám a legmegpróbálóbb körülmények ellenére is kitartott Isten és az Ő szava mellett. Atyja jóságába, irgalmába és szeretetébe vetett hite egy pillanatra sem ingott meg. Fegyvere a "meg van írva" vezérelve volt, ami nem más, mint a Lélek kardja, amely minden ember számára elérhető.

Ezekben a romlással és veszedelemmel teli napokban a fiatalok sok próbának és kísértésnek vannak kitéve. Sokan veszélyes vizeken hajóznak. Navigátorra van szükségük, de megvetik a szükséges segítséget, mert alkalmasnak érzik magukat hajójuk vezetésére. Nem veszik észre a rejtett sziklát, amelybe beleütközve, hitük és boldogságuk hajótörést szenvedhet... Sokan hajlanak az akaratos és heveskedő viselkedésre. Nem figyelnek a Szentírás bölcs tanácsára. Nem vívnak harcot önmagukkal, és nem aratnak értékes győzelmet. Büszke és hajthatatlan akaratuk letéríti őket a kötelesség és engedelmesség útjáról.

Isten nagy dolgokat vár el fiaitól és leányaitól. Ahogy rátekintek az ifjúságra, szívem csordultig megtelik érzésekkel. Micsoda lehetőségek állnak előttük! Ha őszintén vágyakoznának tanulni Krisztustól, Ő Dánielhez hasonlóan nekik is adna bölcsességet... „Az Úr félelme a bölcsesség kezdete”... „Minden utadban megismered őt, és ő igazgatja lépteidet” (Zsolt 111:10; Péld 3:6).

A fiatalok törekedjenek értékelni azt a hatalmas kiváltságot, hogy Isten tévedhetetlen bölcsessége vezérelheti őket. Tegyék az igazság Igéjét tanácsadó társukká, és váljanak szakértővé a Lélek kardjának forgatásában. Sátán bölcs hadvezér, de Jézus Krisztus alázatos és odaadó katonája győzelmet arathat felette.

AZ ÜDVÖSSÉG SISAKJA

''Az üdvösség sisakját is fölvegyétek.'' (Efézus 6:17)

Isten arra szólít fel, hogy foglalkozzunk nagyszerű és tiszta gondolatokkal. Azt akarja, hogy elmélkedjünk szeretetén és irgalmán; hogy tanulmányozzuk azt a csodálatos munkát, amelyet a dicső megváltási tervben végez. Akkor egyre jobban megértjük az igazságot, mélyebb és megszenteltebb vággyal sóvárgunk szívünk és gondolataink megtisztulására. Miközben az Ige kutatásával ápoljuk az Istennel való közösséget, lelkünk a szent gondolatok tiszta légkörében átformálódik. Gondolatainkat a tisztaság szeretetére kell szoktatnunk és nevelnünk. Ha növekedni akarunk kegyességben és az igazság szeretetében, feltétlenül ápolnunk kell magunkban a lelki dolgok szeretetét. A jó szándék is helyes, de mit sem ér, ha nem valósítjuk meg azt eltökélt tettekkel. Sokan el fognak veszni, mert miközben reménykednek és vágyakoznak a keresztény magaviselet elérésére, nem tesznek komoly erőfeszítést ennek érdekében. A megméretéskor híjával találtatnak az Úr előtt. Akaratunkat a helyes irányban kell gyakorolnunk. Teljes szívből keresztény akarok lenni. Meg akarom ismerni a tökéletes szeretet hosszúságát, szélességet, magasságát és mélységét.

Figyeljünk oda Jézus szavaira! ''Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert megelégíttetnek'' (Máté evangéliuma 5:6). Krisztus mindenről gondoskodott annak érdekében, hogy kielégítse a szentségre vágyók éhségét és szomját. Elmélkedjünk az írásokon! Gondolkodjunk józanul és mélyen az örök üdvösségünkkel kapcsolatos kérdésekről! Jézus végtelen irgalma és szeretete, értünk hozott áldozata komoly és ünnepélyes gondolkodásra késztet. Időzzünk el drága Megváltónk és közbenjárónk jellemének nagyszerűségén! Törekedjünk megérteni a megváltási terv értelmét! Gondolkodjunk el annak küldetése felől, akik eljött, hogy megszabadítsa népét a bűnétől! Hitünk és szeretetünk növekedni fog, ha szüntelenül a mennyei dolgokról elmélkedünk. Imánk egyre kedvesebb lesz Isten előtt, mert egyre inkább megtelik hittel és szeretettel. Kéréseink egyre értelmesebbek és odaadóbbak lesznek. Jézusba vetett bizodalmunk növekedni fog.

Naponkénti és élő tapasztalatot fogunk szerezni arról, hogy Krisztusnak hatalma van mindazok üdvözítésére, akik Istenhez jönnek általa.

A HIT PAJZSA

''Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok.'' (Efézusbeliekhez 6:16)

Sátán várva várja az alkalmat, hogy amikor nem vigyázunk,elragadhassa tőlünk Isten értékes áldásait. Éles küzdelmet kell vívnunk a sötétség hatalmaival, hogy megtarthassunk vagy visszanyerhessünk valamilyen mennyei áldást, amit kábultságunk miatt elveszítettük. A keresztény előjoga erőt nyerni Istentől, hogy megtarthassa a Menny valamennyi becses ajándékát. A buzgó és hathatós ima meghallgatásra talál a Mennyben. Amikor Isten szolgái magukra öltik a hit védőpajzsát és a Lélek harci kardját, akkor veszély fenyegeti az ellenség táborát. A csapdák labirintusában erős és megbízható védelemre van szükségünk. Romlott világunkban sokan alig-alig részesülnek Isten
kegyelméből. Sáncuk gyakran az első támadásra leomlik, s így ádáz kísértések foglyává lesznek.

A kegyelem pajzsa mindenkit megvédelmezhet az ellenség kísértéseitől, még a lehető legromlottabb befolyások közepette is.

Szilárd elvek és az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom által nemes és erényes jellemük világosságot áraszthat, és az őket körülvevő gonoszság ellenére feddhetetlenségüknek nem szükségszerű beszennyeződnie. A gonosz leküzdésének munkáját hit által kell véghezvinni. A csatamezőre lépők szükségét fogják érezni annak, hogy felöltsék magukra Isten teljes fegyverzetét. A hit pajzsa lesz a védelmük, amelynek segítségével felettébb diadalmaskodni fognak. A seregek Urába vetett hiten és a parancsainak való engedelmességen kívül minden más erőtelen. Az utolsó nagy harcban semmit sem érnek majd azok a nagy hadseregek, amelyek e kettő híján mindennel fel vannak szerelve.

Hit nélkül az angyalok serege sem segíthet. Kizárólag élő hit teheti az embereket legyőzhetetlenné, és segítheti őket megállni ama gonosz napon. Hit által kitartók, rendíthetetlenek lehetnek, és kezdeti bizodalmukat mindvégig szilárdan megtarthatják.

A BÉKESSÉG EVANGÉLIUMA

''És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével. '' (Ef ézusbeliekhez 6:15)

A bűn járványa között élünk, amit minden gondolkodó, Istent szerető ember rémülten vesz tudomásul. Minden nap újabb meglepetéssel szolgál, ami a politikai viszályt, megvesztegetést és csalást illeti. Minden nap magával hozza az erőszakos cselekmények, a törvénytelenség, a közömbösség, az emberi élet brutális, ördögi pusztításának elszomorító híreit. Minden nap az elmebetegség, gyilkosság, öngyilkosság szaporodásáról tanúskodik. Ki vonná kétségbe, hogy sátáni erők növekvő aktivitással munkálkodnak az emberek között, és megzavarják, megrontják a gondolkodást, beszennyezik és tönkreteszik a testet? És miközben a világ tele van ezekkel a veszedelmes dolgokkal, az evangéliumot nagyon sokszor olyan közömbösen mutatják be, hogy nem sok hatást gyakorol az emberek lelkiismeretére és életére. Az emberek szíve mindenütt kiált valami után, ami nincs nekik. Olyan erőre vágynak, amellyel le tudják győzni a bűnt, ami megszabadítja őket a gonoszság fogságából, ami egészséget, életet és békességet ad.

Az evangélium a békesség üzenete.

A kereszténység olyan életforma, amely ha elfogadják és követik békét, összhangot és boldogságot teremt egész Földön. Krisztus vallása szoros testvéri közösségbe vonja mindazokat, akik elfogadják tanításait. Krisztus békéje az igazságból fakad, és Istennel áll összhangban. A világ ellenségeskedik Isten törvényével, a bűnösök az Alkotójukkal, ennek eredményeként egymással is. Az ember nem tud békét teremteni. Az egyén vagy a társadalom felemelésére szolgáló emberi tervek nem hozhatnak békét, mert nem hatnak a szívre. Az egyetlen erő, amely az igazi békét fenntarthatja, Krisztus kegyelme. Ha ez meggyökerezik a szívben, kiveti onnan a gonosz szenvedélyt, amely zavart okoz. Az Istennel együtt munkálkodó férfiak és nők arca mennyei békességet fejez ki. A Menny légköre veszi körül őket. Számukra már eljött Isten országa. Az Úr hamarosan eljön. Ez legyen beszédünk és imádságunk tárgya. Higgyünk ebben! Tegyük ezt életünk részévé. Övezzük fel magunkra a keresztény fegyverzetet, és tegyünk róla, hogy lábaink útrakészek legyenek ''a békesség evangéliumának'' hirdetésére.

AZ IGAZSÁG MELLVASA

''Felöltözvén az igazság mellvasába. '' (Efézusbeliekhez 6:14)

Fel kell öltenünk minden egyes harci eszközt, s utána szilárdan megállnunk.
Az Úr megtisztelt bennünket azzal, hogy kiválasztott minket katonáiként. Harcoljunk érte bátran, és minden lépésünkben őrizzük meg az igazságot. Mindannyiunk kiváltsága, hogy magunkra öltsük a gondviselés által őrzött igazság mellvértjét, amely védelmezni fogja lelki életünket. Isten kellőképpen gondoskodott mindazokról, akik őszintén, komolyan és meggondoltan hozzáfogtak, hogy véghezvigyék megszentelődésüket Isten szeretetében. Krisztus által gondoskodott az erőről, kegyelemről és dicsőségről, amit a szolgáló angyalok hoznak el az üdvösség örökösei számára. Senki nem annyira romlott, gonosz és erkölcstelen, hogy ne találhatna az érte meghalt Krisztusban erőt, tisztaságot és szentséget, ha elhagyja bűnét és a romlottság útját, és szíve teljes tisztaságával az élő Istenhez fordul. Az Úr készséggel levetné róla bűntől szennyes ruháját, hogy fehér ruhába, az igazságosság ragyogó palástjába öltöztesse fel. Az őszinte igazak, akik valóban szeretik Istent, bőségben és nélkülözésben egyaránt viselik Krisztus igazságosságának palástját.

Azok, akik igazán kapcsolatban vannak Istennel, az önmegtagadás, önfeláldozás, jóság, kedvesség, szeretet, türelem, erő és keresztényi bizalom gyümölcseit termik naponként. Lehet, hogy tetteiket nem ismeri meg a világ, ők mégis naponta küzdenek a gonosszal, és értékes győzelmet aratnak a kísértések és a rossz felett. Mindazok, akik magukra öltik Krisztus igaz voltának palástját, előtte fognak állni, mint választottai, hűségesek és igazak. Sátán nem tépheti ki őket a Megváltó kezéből. Krisztus egyetlen olyan embert sem enged át az ellenségnek, aki bűnbánattal és hittel igényli az oltalmát. Mindegyikünknek heves harcot kell vívni, hogy leküzdjük a bűnt a saját szívünkben. Időnként ez fájdalmas és csüggesztő feladat, mert jellemünk torz oldalait nézegetjük, ahelyett, hogy tekintetünket Jézusra függesztenénk, és magunkra öltenénk az Ő igazságos tetteinek ruháját. Mindenki, aki belép Isten városának gyöngykapuin, az győztesen megy be, és legnagyobb győzelme a saját énje felett aratott győzelem lesz.

AZ IGAZLELKŰSÉG ÖVE

''Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel.'' (Efézusbeliekhez 6:14)

A gonoszság ellen egyedül az igazság oltalma nyújthat menedéket. Egy olyan ember sem állhat ki szilárdan a jogosság mellett,akinek az igazság nem lakozik a szívében. Kizárólag egy hatalom tehet bennünket rendíthetetlenné, Isten hatalma, amelyben Krisztus kegyelme által részesülünk. Sokan vannak a gyülekezetben, akik magától értetődőnek veszik, amit hisznek, de nem jönnek rá gyengeségükre mindaddig, amíg a vita kereszttüzébe nem kerülnek. Amikor elkülönítik őket a hasonló hitűektől, és kénytelenek lesznek egyedül számot adni elveikről, akkor lepődnek meg majd, hogy milyen homályosak az ismereteik az általuk elfogadott igazságról. Az Úr mindenkit felszólít, aki hisz Igéjében, hogy serkenjen fel álmából. Értékes és a napjaink idejére szóló igazságot kaptunk. Olyan bibliai igazság ez, amely elénk tárja a küszöbönálló veszedelmet. Vezessen minket ez a világosság a Szentírás szorgalmas tanulmányozására és álláspontunk tüzetes megvizsgálására.

A hívők ne elégedjenek meg az igazsággal kapcsolatos feltételezésekkel és rosszul körvonalazott elméletekkel. Alapozzák hitüket szilárdan Isten szavára, hogy amikor megérkezik a próba ideje, és tanácsok elé hurcolják őket, akkor szelídséggel és Istenszeretettel telten tudjanak számot adni a bennük élő reménységről. A népszerű teológia tanításai ezreket és ezreket tettek kérkedővé és hitetlenné. Tévedéseket hirdetnek következetlenül, amelyeket sokan mint a Biblia tanításait vetnek el, holott azok csupán hamis értelmezései a Bibliának. A Biblia-kritika helyett igyekezzünk inkább elméleti és gyakorlati példaadással bemutatni a világ előtt annak szent és életadó igazságát. Hirdessük annak ''dicsőségét, aki a sötétségből csodálatos világosságra hívott el minket'' (1Pét 2:9).

Az igazság szilárdan és megalapozottan áll az örök sziklán, oly alapokon, amelyet nem mozdíthat el vihar és szélvész. Ne vonjuk le az igazság zászlaját. annak érdekében, hogy az utolsó napokra szóló ünnepélyes üzenethez valami olyat hozzáfűzzünk, ami elrejtené hitünk sajátos vonásait.

AZ ÚR KATONÁI

''Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén, megállhassatok.'' (Efézusbeliekhez 6:13)

Egy hadsereg erejét a soraiban harcoló közkatonák alkalmassága határozza meg. Az előrelátó tábornok utasítja tisztjeit, hogy képezzenek ki tevékeny szolgálatra minden egyes katonát. A lehető legképzettebbé igyekszik tenni minden beosztottját. Ha kizárólag tisztjeire támaszkodhatna, soha nem számíthatna sikeres hadjáratra. Számolnia kell serege minden egyes tagjának hűséges és fáradhatatlan szolgálatával. A felelősség oroszlánrésze a közkatonákon nyugszik. Ugyanez a helyzet Immánuel fejedelem seregében is. Vezetőnk, aki még soha nem veszített csatát, készséges és hű szolgálatot vár seregének minden egyes tagjától. A jóság erői és a gonoszság seregei között folyó végső nagy küzdelemben elvárja a részvételt a gyülekezeti tagoktól és a lelkészektől egyaránt. Mindenkinek, aki belépett a seregébe, hűséges szolgálatot kell végeznie, egyéni felelősségének tudatában.

Az Úr seregében nem mindenki lesz százados, hadnagy, de még őrvezető sem. Nem mindenkire hárul vezetői felelősség. Másféle nehéz munkát is el kell végezni. Lesz, akinek árkokat kell ásni, erődítményeket építeni, vagy üzeneteket továbbítani. Noha egy hadseregnek kevés tisztre és sok közkatonára van szüksége, a siker mégis minden egyes katona hűségén múlik. Egyetlen ember gyávasága vagy árulása szerencsétlenséget hozhat az egész seregre. A hit nemes és szép harcában komoly munkát kell végeznünk egyénileg. Örök érdekek forognak kockán. Öltsük magunkra az igazságosság teljes fegyverzetét, és álljunk ellen az ördögnek, hiszen biztos ígéretünk van arra nézve, hogy meg fog futamodni előlünk. A gyülekezet folytasson mozgalmas hadviselést, hódítson Krisztus számára, mentsen lelkeket az ellenség hatalmából. Isten és a szent angyalok vesznek részt ebben a küzdelemben. Tegyünk annak kedvére, aki katonáiként hívott el bennünket.

A MENNY KÖVETEI

''Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk:
Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.'' (2Korinthusbeliekhez 5:20)

Krisztus, mint az egyház igazi feje, Mennybe menetele óta kiválasztott követei által végzi munkáját a Földön.

Rajtuk keresztül szól az emberek fiaihoz, és szolgál nekik szükségleteik szerint. 

Hatalmas felelősség nyugszik azokon, akik a beszéd és tanítás szolgálatára hívattak el az egyház felépítése érdekében. 

Ezeknek a munkásoknak a feladata, hogy Krisztus helyett megbékélésre szólítsák fel az embereket. Krisztus szolgálói a gondjaikra bízott személyek lelki védelmezői. Munkájukat az írás az őrálló tevékenységéhez hasonlítja. 

A régi időkben az őröknek gyakran a városfalon kellett állniuk, hogy belássák a védendő területet, és időben figyelmeztetést adhassanak az ellenség közeledtéről. Az ő hűségükön múlott a falakon belül levők biztonsága. Isten minden egyes szolgájához így szól:

''És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen; halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet'' 

(Ez 33:7-9).

Ezek a szavak azt a komoly felelősséget fejezik ki, amely a gyülekezet őrállóin, Isten titkainak sáfárain nyugszik. A Sión falain vigyázó őrök kiváltsága, hogy közel állhatnak Istenhez, és érzékennyé válhatnak Lelke befolyása iránt, s ezáltal Isten munkálkodni tud rajtuk keresztül. Így figyelmeztetik a bűnösöket a veszélyre, miközben a menekülés útját is feltárják előttük. Az őszinte lelkipásztor szívében forró vágy él, hogy lelkeket mentsen.

Úgy őrködik a lelkek felett, mint akinek egykor számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegezi, a felmagasztalt Üdvözítőre. Bízik kegyelmében, és hisz benne, hogy védelmezője, ereje és megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért.

Kérleli, hívja az embereket, beszél Isten szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. 

A Mennyben pedig ''a hivatalosok és választottak és hívek'' közé sorolják (Jelenések könyve 17:14).

AKI AZ EGÉSZ VILÁGRÓL GONDOSKODIK

''Kérjed tőlem, és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a Föld határait.'' (Zsoltárok 2:8)

''A szántóföld pedig a világ'' (Máté evangéliuma 13:38). Mi jobban megértjük ma, hogy ez a kijelentés mit jelent, mint az apostolok, akik megbízatást kaptak az evangélium prédikálására. Az egész világ egy hatalmas misszióterület. A világ jelenlegi rettenetes állapota arra a gondolatra késztethetne bennünket, hogy Krisztus halála majdnem hiábavaló volt, és Sátán diadalmaskodott. Bennünket azonban nem csalt meg. Sátán látszólagos győzelme ellenére Krisztus folytatja munkáját a Menny szentélyében, és a Földön is. Hirdetni kell a komoly, ünnepélyes, intő üzenetet a legnehezebb területeken, a legszentelenebb városokban, minden helységben, ahol a hármas angyali üzenet fénye még nem virradt fel. Minden egyes embernek meg kell hallani a hívást a Bárány menyegzőjére. Hirdetni kell faluról falura, városról városra, országról országra a korszerű igazság üzenetét, nem pompával, hanem a Lélek erejével. Mielőtt az ember Isten országának tagjává válhatna, jellemének meg kell tisztulnia a bűntől. Krisztus kegyelme által meg kell szentelődnie.

Krisztus vágyik arra, hogy megnyilatkoztassa kegyelmét; és jellemének és képmásának pecsétjét a világra helyezze. A Menny lázadója felajánlotta neki a világ országait, hogy ezzel megvásárolja Krisztus elkötelezettségét a gonoszság fejedelme felé. Ő azonban az igazságosság országának megalapítására jött el, és nem azért, hogy megvásárolják. Nem kívánt elállni eredeti szándékától.

A Föld Krisztus megvásárolt öröksége. Jézus azt szeretné, ha az emberek szabadok, tiszták és szentek lennének. Noha Sátán emberi eszközökön keresztül igyekszik megakadályozni Krisztus szándékát, a kiontott vér által olyan kivívandó győzelem vár még ránk, amely megdicsőíti Istent és a Bárányt. Jézus országa növekedni fog, és átöleli majd az egész világot. 

Krisztus nem elégszik meg mindaddig, amíg a győzelem teljessé nem válik. ''Lelke szenvedése folytán látni fog.'' ''És félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét'' (Ézsaiás könyve53:11; 59:19).

A KEGYELMES MEGHÍVÁS

''Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.'' 
(Máté evangéliuma 11:28)

Jézus megvilágította a tanítványok előtt azt az igazságot, hogy Isten országa nem elhatárolt terület. Ott nincs fajkülönbség vagy fő nemesség, hanem nekik minden nép számára hirdetniük kell az Üdvözítő szeretetének üzenetét. Krisztus ledönti az önzés és a nemzetiségi előítélet által emelt válaszfalakat, s helyette az egész emberiség iránti felebaráti szeretetet tanítja. Azt mondja el, hogy minden ínségben élő ember a felebarátunk, munkaterületünk pedig az egész világ. Miként a napsugarak elhatolnak a földgömb legtávolabbi pontjára is, úgy akarja Isten, hogy az evangélium fénye is ráragyogjon e Földön minden egyes emberre. Férfiak és nők mindenfelé vágyakozva tekintenek az ég felé; ima, könny és kérdés fakad fel azon emberek lelkéből, akik a világosság, a kegyelem és a Szentlélek után áhítoznak. Sokan állnak Isten országának küszöbén, és csak arra várnak, hogy oda begyűjtessenek.

Az első tanítványokra bízott kötelesség teljesítésében a hívők mindenkor osztoztak. Aki elfogadta az evangéliumot, arra Isten a szent igazságát bízta, amelyet közölnie kell a világgal. Isten hű gyermekei mindenkor tettre kész misszionáriusok voltak, akik feláldozták javaikat neve dicsőítésére; és kapott képességeiket bölcsen használták fel a szolgálatában. Minden ember, aki elfogadta Krisztust, mint Megváltóját, elhivatott arra a feladatra, hogy felebarátai érdekében munkálkodjon. ''A Lélek és a menyasszony ezt mondja: Jövel. És aki hallja, ezt mondja: Jövel!'' (Jelenések könyve 22:17) Ez a felhívás az egész gyülekezetnek szól. Aki meghallotta az Úr üzenetét, hangoztassa hegyen-völgyön át, és mondja: Jövel!. Isten már régóta várja, hogy minden egyes tag a tehetségéhez képest munkálkodjon, hogy az egész gyülekezetet a szolgálat lelkülete hassa át. 

Ha Isten gyülekezetének tagjai teljesítenék küldetésüket a bel és külföldi területeken, ahol az emberek ínséget szenvednek, és így elvégeznék evangéliumi megbízatásukat, akkor csakhamar az egész világ meghallaná az intő figyelmeztetést, és az Úr Jézus mielőbb visszajöhetne e Földre, hatalommal és nagy dicsőséggel.

A MENNYEI ÖRÖKSÉG

''Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra.'' (1Péter 1:4)

Krisztus éppen tanított, és szokás szerint a tanítványain kívül mások is köréje gyűltek. Sokan azonban csak önző célból vágytak a Menny áldására. Tapasztalták ugyanis, hogy Krisztus milyen csodálatosan megvilágítja az igazságot.

Szerettek volna olyan képességet kapni tőle, amellyel földi ügyeiket könnyebben intézhetnék.''Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget'' (Lukács evangéliuma 12:13). 

Miközben Krisztus ünnepélyes dolgokat tanított, ez az ember elárulta, hogy milyen önző. Szívesen elfogadott volna az Úrtól olyan képességet, amellyel saját földi ügyeit előrevihette volna. A lelki igazságok azonban nem érintették meg az értelmét és szívét. [Jézus] az Isteni szeretet kincseit tárta elé.

A Szentlélek rá akarta bírni, hogy fogadja el ''a romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan''örökséget (1Pét 1:4), [de] ő tekintetét a Földre szegezte.

Krisztus földi küldetése ekkor már majdnem lejárt. Csak néhány hónap maradt hátra, hogy befejezze azt, amiért eljött, a kegyelem országának megalapítását. Az emberi kapzsiság el akarta vonni a munkájától, hogy egy darab föld miatt vitába keverje. Jézust azonban nem lehetett eltéríteni a küldetésétől. 

Ez volt a válasza: ''Ember, ki tett engem köztetek bíróvá, vagy osztóvá?''. 

Krisztus valójában ezt mondta: Nem az én feladatom, hogy ilyen vitában igazságot tegyek. Ő másért jött; azért, hogy hirdesse az evangéliumot, és az evangélium prédikálásával az emberek figyelmét az örök valóságra irányítsa. 

Amikor a tizenkettőt szolgálatba küldte, ezt mondta: ''Elmenvén pedig, prédikáljatok, mondván: elközelített a mennyeknek országa.'' (Máté evangéliuma 10:7-8) 

A tanítványok feladata nem az emberek földi ügyeinek rendezése volt, hanem az, hogy az Istennel való megbékéléshez vezessék őket. Ezzel a munkával az emberiség áldását szolgálhatták. Krisztus az egyetlen gyógyír az emberek bűnére és fájdalmára. Csakis kegyelmének evangéliuma orvosolhatja a társadalmat átokkal sújtó bajokat. Csak Ő ad szerető szívet a bűnös szív helyett.

A MENYEGZŐI RUHA

''És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.'' (Jelenések 19:8)

Nagy horderejű az a tanulság, amelyet a menyegzői ruháról szóló példázatból le kell vonnunk.
A menyegzői ruha azt a jellemet ábrázolja, amelyet a menyegző minden vendégének viselnie kell.
A fehér gyolcs ahogy a Szentírás mondja ''a szenteknek igazságos cselekedetei'' (Jelenések könyve 19:8; Ef 5:27),
azaz Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának. Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket. Tökéletes összhangban éltek Isten akaratával. Végtelen-szeretettel ragaszkodtak mennyei Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent párt.

De amikor vétkeztek, akkor elszakadtak Istentől, és az őket körülölelő fény eltávozott tőlük. Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz tűzött fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni. Önmagunk számára nem készíthetjük el az igazságosság ruháját, hiszen a próféta ezt mondja: ''Minden. igazságosságunk olyan, mint a tisztátalan és megfertőztetett ruha'' (Ézsaiás könyve64:6).

Semmi nincs bennünk, amivel eltakarhatnánk lelki meztelenségünket. A Menny szövőszékén készült ruhára van szükségünk, amely nem más, mint Krisztus igazságának szeplőtelen palástja. Isten bőségesen gondoskodott arról, hogy kegyelme által tökéletesek lehessünk, és semmivel ne találtassunk híjával, míg Urunk megjelenésére várunk. Készen állsz-e? Magadra öltötted-e a menyegzői ruhát? Ez a ruha sohasem takargat csalást, tisztátalanságot, romlottságot vagy álszenteskedést. Isten szeme rajtad nyugszik. Látja szíved gondolatait és szándékait.
Az emberek szeme elől elrejthetjük a bűnünket, de semmit sem rejthetünk el Teremtőnk elől.
Tanítsuk meg az ifjúságot és a kisgyermekeket is arra, hogy azt a királyi palástot válasszák maguknak, amelyet a mennyei szövőszéken szőttek, s amely ''tiszta és ragyogó fehér gyolcs.'' (Jelenések könyve 19:8).

Ezt fogják a Föld szentjei viselni. Ezt a palástot, amely Krisztus feddhetetlen jellemét ábrázolja, ingyen ajánlják fel mindenkinek. Mindazok, akik ezt az öltözetet elfogadják, már itt, e Földön viselhetik is.

ISTEN KEGYELME ÁLTAL

''Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által.'' (Rómabeliekhez 3:24)

Krisztus számos példázatban használja ''a mennyek országa'' kifejezést, jelezve azt a munkát, amelyet Isten kegyelme végez az emberi szívben. A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre, amikor a terv megfogant a vétkes emberiség megváltására. Akkor még csak Isten szándékában és ígéreteiben létezett, az ember pedig hit által lehetett az alattvalója. Az erőszak ellenkezik Isten kormányzatának elveivel. Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot kíván. Istent ismerni annyit jelent, mint szeretni Őt. Be kell mutatni a jellemét, mint Sátán jellemének ellentétét. Ezt pedig az egész világmindenségben csak egyetlen lény tehette meg. Csak az mutathatta be Isten szeretetét, aki ismerte annak magasságát és mélységét. Nem Isten akarta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a rettenetes veszedelemnek a legyőzéséről. Oly nagy volt a világ iránti szeretete, hogy elkötelezte magát egyszülött Fia feláldozására, ''hogy [ha] valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen''. A bűn keletkezésének pillanatától volt Megváltó is, aki megszabadítson abból. Krisztus jól tudta, hogy szenvednie kell, mégis, az ember helyettesévé lett. Mihelyt Ádám bűnbe esett, Isten Fia máris az emberiség váltságdíjaként ajánlotta fel magát. Éppoly hatalma volt akkor a bűnös felett kimondott végzet eltörlésére, mint amikor meghalt a Kálvária keresztjén. Micsoda szeretet! Milyen óriási leereszkedés! A dicsőség királya önmagát megalázva, lehajol a bukott emberiséghez. Ádám lábnyomába lépett, felöltötte a bukott emberi természetet, és felvette a harcot az Ádám felett diadalmaskodó erős ellenséggel. Legyőzte Sátánt, és ezáltal utat nyitott ahhoz, hogy megváltsa a benne hívőket az Ádám bukásából eredő kárhozattól. Isten csodálatos kegyelme Facebook oldala: https://www.facebook.com/Isten-csodálatos-kegyelme-627709244234372/

A MENNYBE JUTÁS FELTÉTELE

''Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadia az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba.'' (Márk 10:15)

Krisztus nem ismer semmi olyan faji, nemzeti vagy rangbéli sajátosságot, amely feltétele volna annak, hogy valaki országának tagjává válhasson. Az ő királyságába való felvétel nem a gazdagság vagy valamilyen nagyszerű örökség függvénye. Ennek az országnak azok az alattvalói, akik Lélektől születtek. Krisztus a lelki sajátosságokat tartja szem előtt. Az Ő országa nem e világból való. Alattvalói az Isteni természet részesei, akik ''megmenekültek a romlottságtól, amely kívánság által van e világban''. Ezt Isten kegyelme tette lehetővé számukra. Krisztus nem gondolja, hogy gyermekei alkalmasak volnának az ő országára, ezért ő alkalmassá teszi őket Isteni hatalma által. Lelki életre támasztja fel azokat, akik eddig holtak voltak a bűnben és a törvényszegésben. Az Istentől szent célokra kapott képességeik megfinomodnak, megtisztulnak, és nemessé válnak. Krisztus vezetésével az Isteni hasonlatosság szerint formálják jellemüket.

Krisztus láthatatlan hatalommal vonja őket magához. Ő, az élet világossága, betölti őket saját Lelkével. A lelki légkörbe vontán felismerik, hogy addig Sátán kísértéseinek játékai voltak, az ő uralma alatt álltak, de most letörik magukról a testi vágyak igáját, és eltaszítják maguktól a bűn szolgaságát. Vezetőt váltottak, és immár a Jézus ajkáról elhangzó útmutatást követik. Ahogyan a szolga mesterére tekint, a Krisztus szeretetének köteleivel vont emberek is úgy néznek szüntelenül hitük szerzőjére és bevégzőjére. Jézusra tekintve és rendeléseinek engedelmeskedve növekednek Isten és az általa elküldött Jézus Krisztus ismeretében. Jellemük így változik el fokról fokra az Ő hasonlatosságára, mígnem olyannyira elkülönülnek a világtól, hogy ez mondható el róluk: 

''Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket, akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe
vagytok, akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok'' (1Pét 2:9, 10).

LEGFŐBB KÖTELESSÉGÜNK

''Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.'' (Máté evangéliuma 6:33)

Akik hallgatták Jézus szavait, még most is egy földi királyság eljövetelének bejelentését várták. Jézus a Menny kincseit tárta fel előttük, de az ő gondolataikat ez a kérdés foglalkoztatta: ''Vajon a vele való kapcsolatunk mennyiben mozdítja elő földi terveink megvalósulását?'' Jézus megmagyarázta nekik, hogy ha minden gondjukat a világ dolgaira fordítják, akkor a körülöttük élő pogány nemzetekhez hasonlítanak. "Mindezeket a pogányok kérdezik" -mondta Jézus. (Lukács evangéliuma 12:30). "Én azért jöttem, hogy a szeretet, az igazság és a béke országát hirdessem nektek. Tárjátok ki a szíveteket, fogadjátok be ezt az országot, és annak szolgálatát tegyétek legfőbb törekvésetek tárgyává. Noha ez az ország lelki ország, mégsem kell félnetek attól, hogy földi szükségleteitek kielégítetlenül maradnak.'' Jézus nem mondja, hogy szükségtelen dolog létfenntartásunkért fáradoznunk, csak azt tanítja, hogy mindenben Ő legyen számunkra a kezdet és a vég. Ne kezdjünk olyan dologba, ne törekedjünk olyan cél elérésére, és ne keressünk olyan élvezetet, amely által meggátolhatnánk Krisztus szentségének a jellemünkben és életünkben való kialakulását.

Amit teszünk, mindent tiszta szívből és az Úrért tegyük. Amíg Jézus e Földön járt-kelt, megszentelte az életet a legapróbb részleteiben is, mert az emberek előtt szüntelenül Isten dicsőségét nyilatkoztatta ki, és mindent Atyja akaratának rendelt alá. Ha követjük példáját, ígérete ránk is érvényes lesz, miszerint mindaz, amire az életben szükségünk van, megadatik nekünk. Szegénység vagy jólét, betegség vagy egészség, egyszerűség vagy műveltség, mind-mind olyan körülmény, amelyben kegyelmének ígérete szerint gondot visel ránk. A nehézség nem akadály az olyan ember előtt, aki elhatározta, hogy mindenekelőtt Isten országát és annak igazságát keresi. Miközben feltekint Jézusra. maga is készségesen viseli el a megvetést és gúnyt. Ő pedig, akinek Igéje igazság, megígérte segítségét és kegyelmét minden körülmény között.

Örökkévaló karjai ölelik át azt, aki hozzá fordul segítségért. Bizton nyugodhatunk oltalmában, és elmondhatjuk: ''Amikor félnem kellene is, én bízom tebenned'' (Zsolt 56:3).

A MENNYEI KORMÁNYZÁS ELVEI

 ''Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.'' (Rómabeliekhez 7:12)

Isten törvénye, a jellegénél fogva változhatatlan. Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten a szeretet, és törvénye is a szeretet. A törvény két nagy elve az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet. Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is.

Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel.
De''úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta'', hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés.

Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása.
''A bűn ismerete a törvény által vagyon'' (1Jn 3:4; Róm 3:20). 

Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat. A törvény rámutat az ember bűnére. Kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze a halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűnét Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában . Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. 

E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett… 

Krisztus követőinek hasonlóvá kell válniuk Őhozzá. Isten kegyelme által olyan jellemet kell kiformálniuk, amely összhangban van a törvény szent elveivel. Ez a Biblia tanítása a megszentelődésről.

KRISZTUS HALÁLA

''Aki a mi bűnünket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnnek meghalván, az igazságnak éljünk; akinek sebeivel gyógyultatok meg.'' (1Péter 2:24)

Amikor a tanítványok elképzelése szerint Uruknak Dávid trónjára kellett volna ülnie, népe megragadta, mint gonosztevőt, megostorozta, kigúnyolta, elítélte, és a Golgota keresztjére feszítette.
Azok a kijelentések, amelyeket a tanítványok az Úr nevében tettek, minden részletükben helyesek voltak; és az események, amelyekre előremutattak, beteljesedtek. ''Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa" (Márk evangéliuma 1:15) mondták. És ''Isten országa'', amelynek közeledtét a tanítványok hirdették, Krisztus halála által jött létre.
Ez az ország, a hiedelemmel ellentétben, nem földi birodalom volt.
Nem is az eljövendő. örökkévaló ország, amelyben ''minden hatalmasság néki szolgál, és engedelmeskedik'' (Dániel könyve 7:27).

Az ''Isten országa'' kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség országát.
A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre.

Ténylegesen azonban csak Krisztus halálakor valósult meg.
A Megváltó. még azután is visszaléphetett volna a Golgota áldozatától, hogy földi misszióját elkezdte. A Gecsemánéban a fájdalom kelyhe megremegett a kezében.
Még akkor is letörölhette volna homlokáról a véres verítéket, és hagyhatta volna, hogy a vétkes emberiség elpusztuljon a saját gonoszsága miatt.
Amikor a Megváltó feláldozta életét, és elhaló lélegzettel így kiáltott: ''Elvégeztetett!'' , a megváltás tervének megvalósulása biztosított lett.
A megváltás ígérete, amelyet a bűnös pár az Édenben kapott, megkapta Isteni pecsétjét.
A kegyelem országa, amelyet Isten előzőleg megígért, létrejött.
Krisztus halála, tehát pontosan az az esemény, amelyet a tanítványok reményük végső megsemmisülésének tartottak, tette ezt a reményt örökre biztossá.
Az az esemény, amely gyászba borította, és kétségbe ejtette őket, nyitotta meg a remény ajtaját Ádám minden gyermeke előtt, és minden korban ebben összpontosult Isten hűséges gyermekeinek eljövendő élete és örökkévaló boldogsága.

A KOVÁSZ

'Más példázatot is mondott nékik. Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyítette, mígnem az egész megkelt.'' (Máté evangéliuma 13:33)

A Megváltó ebben a példázatában a mennyek országát ábrázolja a kovásszal. Isten kegyelmének megelevenítő, átalakító erejét szemlélteti vele. A bűnösnek el kell fogadnia Isten kegyelmét, hogy a dicsőség országába beleilleszkedhessen. A világ semmilyen kultúrája vagy iskolája nem képes a bűnbe süllyedt embert a Menny polgárává formálni. A megújító erő Istentől származik. Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat, Isten kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét. A lisztbe rejtett kovász láthatatlanul megkeleszti az egész tésztát. Az igazság kovásza is titokban, csendben és állandóan alakítja a lelket. Az ember természetes hajlamait megszelídíti, és foglyul ejti. Új gondolatokat, új érzéseket, új indítékokat ébreszt benne. A jellem új mércéje tárul elé, Krisztus élete.

A gondolkodása megváltozik, képességeit más irányban hasznosítja. A lelkiismerete felébred. Aki elfogadja Isten kegyelmét, annak szívében túlárad a szeretet Isten iránt és azok iránt, akikért Krisztus meghalt. Nem harcol az elismerésért. Kedves és figyelmes. Nem tartja sokra önmagát, de tele van reménységgel. Szüntelenül bízik Isten irgalmában és szeretetében. Krisztus kegyelme fékezze indulatainkat, irányítsa beszédünket! Munkájáról tanúskodik udvariasságunk, a testvérnek testvér iránti figyelmessége, a kedves, bátorító beszéd. Angyalok jelenléte érezhető az otthonunkban. Életünk kedves illatot áraszt, amely szent tömjénként száll fel Istenhez. A szeretet kedvességben, szelídségben, béketűrésben és engedékenységben fejeződik ki. Arckifejezésünk is más lesz. A bennük lakozó Krisztus fénye sugárzik azok arcán, akik szeretik Őt, és megtartják parancsolatait. E változást látva, az angyalok elragadtatott örömmel éneket zengenek.

A Menny örül, amikor az emberekben kirajzolódik Isten képmása.

A MUSTÁRMAG

''Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz. amely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállnak az égi madarak, és fészket raknak az ágain.'' (Máté evangéliuma 13:31-32)

A magban levő csíra az Isten által belehelyezett törvényszerűséget követve növekszik. Fejlődése nem emberi képességektől függ. Ez érvényes Krisztus országára is. Ez az ország új teremtés. Fejlődésének elvei ellentétesek az evilági országokat szabályozó elvekkel. A földi hatalmak nyers erőszak útján győznek, és uralmuk fenntartásának eszköze a fegyver. Az új birodalom alapítója a béke Fejedelme. Krisztus olyan elvet vés az emberi lélekbe, az igazság és igazságosság elvét, amellyel meghiúsítja a tévelygés és a bűn kialakulását. Krisztus országa is gyengének és jelentéktelennek látszott az indulásakor. Földi birodalmakhoz viszonyítva a legkisebbnek tűnt. A világ uralkodói szemében nevetséges volt, hogy Krisztus királynak mondja magát. A követőire bízott nagyszerű igazság azonban mennyei erővel ruházta fel azt a birodalmat, amelyről prédikáltak. És micsoda rohamosan nőtt, milyen messzire terjedt a befolyása! Amikor Krisztus ezt a példázatot elmondta, csak néhány egyszerű galileai képviselte az új birodalmat.

Újra meg újra elhangzott, hogy az emberek ne társuljanak a Jézust követő, egyszerű lelkivilágú halászokhoz, mert szegények, és számuk nagyon kevés.
De a mustármagnak fejlődnie kellett, és ágait az egész világra kiterjesztenie. Amikor a földi birodalmak, amelyeknek dicsősége elkápráztatta az embereket, elpusztulnak, Krisztus országa a csodálatos, a mindent átfogó hatalom akkor is megmarad. A kegyelem is ilyen kicsiben kezdi munkáját az emberi szívben. Elhangzik egy szó, belevilágít egy fénysugár a lélekbe; olyan hatás éri, amely új életet sarjaszt. Ki mérheti fel a kegyelem munkájának gyümölcseit?
Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról szóló példázat diadalmas és teljes megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa lesz.

Az utolsó intő és kegyelmet hirdető üzenetet ''minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek'' (Jelenések könyve 14:6—14) meg kell hallania, ''hogy a pogányok közül vegyen népet az Ő nevének'' (Apostolok cselekedetei 15:14). És a Föld fényleni fog Isten dicsőségétől (lásd Jelenések könyve 18:1).

ISTEN ORSZÁGA A SZÍVBEN VAN

A KEGYELEM ORSZÁGA ''Isten országa bennetek van.'' 

(Lukács evangéliuma 17:21)

A kormányzat, amelynek fennhatósága alatt Jézus élt, korrupt és elnyomó volt. Mindenfelé égbekiáltó visszaélések történtek; zsarolás, türelmetlenség, életerőt felőrlő kegyetlenség.

A Megváltó mégsem kísérelt meg polgári reformokat. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem ítélte el a nemzeti ellenségeskedést. Nem avatkozott bele a felsőbbség, a hatalmat gyakorló közigazgatás dolgaiba. Példaképünk távol tartotta magát a földi kormányoktól. Nem azért, mintha közömbös lett volna az emberi baj iránt, hanem mert az orvosságot nem pusztán emberi vagy külső eszközökben kereste. A hatásos gyógyításhoz egyénileg kell elérni az embert, újjáteremteni a szívet. Néhány farizeus Jézushoz jött, és megkérdezte, ''mikor jő el az Isten országa'' (Lukács evangéliuma17:20). Több mint három év eltelt, amióta Keresztelő János üzenete kürtszóként hangzott mindenfelé az országban. ''Elközelített a mennyeknek országa'' (Máté evangéliuma)

Mindeddig a farizeusok semmi jelét nem látták az ország megalapításának. Sokan, akik elutasították Jánost, és lépten-nyomon szembeszegültek Jézussal, rosszindulatúan mondogatták, hogy küldetése kudarcot vallott. Jézus így felelt:

''Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: ímé, itt, vagy ímé, amott van; mert ímé, az Isten országa ti bennetek van'' (Lukács evangéliuma17:20-21).

Isten országa a szívben kezdődik. Ne itt vagy ott keressétek földi hatalmának, eljövetelének megnyilvánulásait. Krisztus cselekedetei nemcsak messiási voltát igazolták, de megmutatták azt is, hogy országát hogyan fogja felállítani. Az Isten országa az Ige szelíd érvelése, a Szentlélek belülről ható munkája által, a lélek Istennel való közösségé útján jön el, hiszen Isten az életet jelenti a számára. A mennyek országának hatalma a Krisztus jellemének tökéletességére eljutott emberek lényében nyilvánul meg a legjobban. Isten soha el nem múló gazdagsággal ruházta fel az embert akkor, amikor Fiát a világnak ajándékozta; olyan gazdagsággal, amelyhez képest a világ kezdete óta összegyűjtött emberi kincsek semmit sem érnek. Krisztus eljött a Földre, és az örökkévalóságban felhalmozott szeretettel állt az emberek fiai elé. Ez az a kincs, amelyet a vele való kapcsolat útján kell megkapnunk, bemutatnunk és továbbadnunk.

KRISZTUS ORSZÁGÁNAK SZIMBÓLUMA

A KEGYELEM ORSZÁGA
''Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.'' (János 1:29)

Dániel olyan látomást kapott, amelyben a földi hatalmakat vadállatok szimbolizálták.

Ezzel szemben a Messiás országát a bárány jelképezi.
Miközben a földi hatalmak a fizikai erő tekintélyével uralkodnak, Krisztus megsemmisít minden fegyvert és erőszaktételt. Királyságát a bukott emberiség felemelése és nemesítése céljából alapította meg. Az első áldozat bemutatása végtelenül fájdalmasan érintette Ádámot.
Fel kellett emelnie a kezét egy olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott. Amikor megölte az ártatlan áldozatot, megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten szeplőtlen Bárányának vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosult benne, hogy milyen súlyos a bűne, amit csakis Isten drága Fiának halála tehet jóvá.
Csodálta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért. Az áldozati rendszer előképei és a próféciák csak halvány és homályos ismeretet nyújtottak a zsidóknak arról az irgalomról és kegyelemről, amelynek Krisztus megjelenésével a világba kellett jönnie.


A törvény egyedül Krisztus által tartható meg. Ennek a törvénynek a megszegése révén az ember bűnt hozott a világba, a bűn pedig halált nemzett. Krisztus engesztelést szerzett az emberek bűnére. Jellemének tökéletességét felajánlotta az ember bűnössége helyett. Magára vette az engedetlenség átkát. Az ószövetségi áldozatok arra az áldozatra mutattak előre, amelyet neki kellett meghoznia. A megölt bárány azt a Bárányt jelképezte, aki elveszi a világ bűnét. A törvény tökéletes összhangban van az evangéliummal. Az egyik a másik támogatására szolgál.
A dicsőséges törvény felébreszti a lelkiismeretet, s arra indítja a bűnöst, hogy érezze át a Krisztusra, mint a bűn kiengesztelőjére való szükségét. Az evangélium felismeri a törvény hatalmát és változhatatlanságát.
"A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által'' mondja Pál (Róm 7:7).
A törvény ismerete által kialakult bűntudat Krisztushoz vezeti a bűnöst, Nyomorúságában az ember rámutathat a Kálvária keresztjén hozott hatalmas érvekre. Hivatkozhat Krisztus igazságára, mert abban minden bűnbánó bűnös részesül.

ELLENTÉTBEN A FÖLDI ORSZÁGOKKAL

''És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?'' (Márk4:30)

Krisztus romlottnak találta a világ országait. Miután Sátán kivettetett a mennyből, felvonta a lázadás zászlaját a földön, és minden eszközzel azon igyekezett, hogy lobogója alá vonja az embereket. Egy olyan birodalom megalapítása volt a célja, amely az Ő törvényei szerint és saját eszközei által, Istentől függetlenül működik. Annyira jól haladt tervei megvalósításával, hogy amikor Krisztus meg akarta alapítani országát a földön, ekként kellett szólnia: ''Mihez hasonlítsuk Isten országát?'' A földi társadalomban semmi nem nyújtott lehetőséget az összehasonlításra. Krisztus tevékenysége szöges ellentétben állt az egyetemesen gyakorolt elnyomással és vétkek gyakorlásával. Az Ő elgondolása szerinti ország nem használ erőszakot, és annak alattvalói mit sem tudnak az elnyomásról. Krisztus nem ádáz kényúrként, hanem Emberfiaként jött földünkre. Nem azért jött, hogy vashatalommal leigázza a nemzeteket, hanem hogy ''örömöt mondjon a szegényeknek'',''bekösse a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, a megkötözötteknek pedig megoldást'', és ''megvigasztaljon minden gyászolót'' (Ézsaiás könyve 61:1-2). Isteni helyreállítóként jött, hogy gazdag és túláradó kegyelmet hozzon az elnyomott és megtaposott emberiségnek, hogy az Ő szentsége által az elbukott és lesüllyedt ember az Istenség részesévé válhasson. Krisztus azt tanította, hogy egyháza lelki ország. Saját maga mint a béke fejedelme lett egyháza fejévé. Személyében az Istenséggel betöltött emberi létet mutatta be a világnak. Küldetésének végső célja az volt, hogy bűnáldozat legyen a világért, hogy vérének kiontásával engesztelést szerezzen az egész emberiségért. Megváltónk a földön ''széjjeljárt, jót cselekedvén'' (Apostolok cselekedetei 10:38). Szíve mindenkor átérezte gyengeségeinket, füle mindig nyitva volt a szenvedők jajkiáltásának meghallására, keze pedig szüntelen készen állt a csüggedt és megfáradt lelkek megsegítésére. Mindazok, akik Krisztus országának tagjai, jellemükkel és magaviseletükkel Öt mulatják be.

A MENNYEI ORSZÁG JELLEMZŐI

A KEGYELEM ORSZÁGA
''Az én országom nem e világból való.'' (János 18:36)

Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Isten kegyelmének evangéliuma, az önmegtagadás lelkülete sohasem lehet összhangban a világ lelkületével. A két alapelv tökéletesen ellentétes egymással. Ma, a vallásos világban, hitük szerint tömegek munkálkodnak Krisztus földi, időleges országának megalapításán. Azt szeretnék, ha Urunk e világ országainak lenne a vezetője: az udvarok, táborok, törvényszékek, paloták, piacok vezére. El várnák, hogy az emberi hatalom által kikényszerített törvényes rendeletek szerint uralkodjon. Mivel Krisztus most nincs itt személyesen, vállalják, hogy intézkednek helyette, végrehajtják országának tör vényeit. Ilyen országot akartak alapítani a zsidók Krisztus napjaiban, Elfogadták volna Jézust, ha hajlandó lett volna megalapítani az ideiglenes királyságot. Szerették volna kikényszeríteni, amit ők Isten törvényének tekintettek, őket pedig akaratának végrehajtóivá, hatalmának hordozóivá tenni. Ő azonban így szólt: ''Az én országom nem e világból való'' (János evangéliuma 18:36). Nem fogadta el a földi trónt.

Krisztus országát nem törvényhozói testületek, tanácsok vagy bíróságok döntésével, a világ nagyjainak támogatásával alapítja meg, hanem azzal, hogy természetét az emberekbe ülteti a Szentlélek munkája által. Ez az egyetlen erő, amely felemelheti az emberiséget.
E munka megvalósításához az emberi eszköz Isten igéjének tanítása és gyakorlása.
Most Krisztus idejéhez hasonlóan

- Isten országának műve nem azokon nyugszik, akik földi vezetők vagy emberi törvények által támogatott elismerést sürgetnek, hanem azokon, akik a népnek az Ő nevében kijelentik azt a lelki igazságot, amely az elfogadóit Pál tapasztalatára vezérli.
''Krisztussal együtt megfeszítettem. Élek pedig többé nem én: hanem él bennem a Krisztus'' (Gal 2:20)

AZ ELSŐ ADVENT ÜZENETE

A KEGYELEM ORSZÁGA

''Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, és mondván: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.'' (Márk 1:14-15)

Amikor Jézus Galileában járt-kelt, tanított és gyógyított, a városokból és falvakból tömegek sereglettek köré. Sokan jöttek még Júdeából és a szomszédos tartományokból is. Jézus gyakran kénytelen volt elrejtőzni az emberek elől. A lelkesedés olyan magasra csapott, hogy óvintézkedéseket kellett tennie, nehogy a római hatóságok zendüléstől kezdjenek tartani. Sosem volt még a világon ehhez hasonló időszak.
A Menny leszállt az emberekhez.
Éhező és szomjúhozó emberek, akik régóta várták Izráel szabadítását, most az irgalmas Megváltó kegyelmének lakomáján vehettek részt. Az evangéliumi üzenet, amelyet maga a Megváltó hozott, a próféciákon alapult. Az ''idő'', amelyről azt mondja, betölt, a Gábriel arkangyal által Dánielnek megadott időszakot jelenti.
''Tudd meg azért, és vedd eszedbe: a Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás fejedelemig hét hét és hatvankét hét van'' (Dániel könyve 9:25),
A Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére vonatkozó parancsot Artaxerxes Longimanus rendelete véglegesítette (lásd Ezsd 6:14; 7:1.9); ez Kr. e. 457 őszén lépett hatályba. Ettől az időtől számítva négyszáznyolcvanhárom év Kr. u. 27 őszéig tart. A prófécia szerint ennek az időszaknak a Messiásig, a felkentig kell tartania. Kr. u. 27-ben Jézust a keresztségekor felkente a Szentlélek, s ezután hamarosan elkezdődött a szolgálata.
Ekkor hirdette az üzenetet: ''Betölt az idő'' (Márk evangéliuma1:15).
Krisztus eljövetelének ideje, felkenetése a Szentlélek által, halála, az evangélium hirdetése a pogányoknak, mindez pontosan meg volt írva.
''A Krisztusnak őbennük levő Lelke [.] eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről'' (IPét 1:11).
Amiképpen Krisztus első adventjének üzenete bejelentette a kegyelem országát, úgy jelenti be második adventjének üzenete az Ő dicsőséges országát.

AZ IDŐ TELJESSÉGE

A KEGYELEM ORSZÁGA

''Amikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát. aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.'' (Galátziabeliekhez 4:4-5)

Ugyanígy határozta meg a mennyei tanács Krisztus eljövetelének óráját is.

Amikor az idő hatalmas mutatója ehhez az órához ért, Jézus megszületett Betlehemben. Gondviselés irányította a nemzetek megmozdulásait, az emberi törekvések és hatások hullámzásait, míg a világ megérett a Szabadító eljövetelére. A bűn csaló hatalma a tetőpontra hágott. Munkába állt minden eszköz, amely csak rombolhatta az emberi lelket. Amikor Isten Fia letekintett a Földre, szenvedést és nyomorúságot látott. Szánakozva látta, hogyan lett az ember Sátán kegyetlenségének áldozatává. Részvéttel tekintett azokra, akiket Sátán megrontott, tönkre tett, és akik elveszett állapotban voltak.
A világegyetem előtt bebizonyosodott, hogy az ember Istentől elszakadva képtelen felemelkedni.

Új életet és új erőt kell kapnia attól az Istentől, aki a világot teremtette. Az el nem bukott világok mélységes érdeklődéssel figyelték, felkel-e az Úr, hogy elsöpörje a Föld lakóit.

De Isten, ahelyett, hogy elpusztította volna a világot, elküldte Fiát, hogy megmentse azt.
A válság mélypontján, amikor Sátán már-már diadalmaskodott, Isten Fia eljött az Isteni kegyelem üzenetével. Isten szeretete minden korban, minden időben áradt az elbukott emberiség felé.
Az emberi romlottság ellenére mindig láthatók voltak a kegyelem jelei. Amikor pedig elérkezett az időnek teljessége, Isten dicsősége megmutatkozott abban, hogy a világra árasztotta a gyógyító kegyelem teljességét, amelynek többé semmi sem vet gátat, s amelyet nem von vissza mindaddig, amíg a megváltás terve célba nem ér. Sátán ujjongott, hogy sikerült az emberben eltorzítania Isten képmását. De eljött Jézus, hogy helyreállítsa az emberben Alkotója képét.
Csak egyedül Krisztus tudja újjáformálni azt a jellemet, amelyet a bűn megrontott.
Eljött, hogy kiűzze a démonokat, akik az ember akaratát a hatalmukban tartották.
Eljött, hogy felemeljen bennünket a porból, hogy eltorzított jellemünket átalakítsa az Ő Isteni jellemére, és saját dicsőségével megszépítse.

Csak a bűnösöknek

''Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.'' (Tituszhoz 2:11)

Mivel az ember nem engedelmeskedett Isten parancsainak, a törvény kárhoztatása alá került. Bukása szükségessé tette, hogy Isten kinyilatkoztassa kegyelmét a bűnösért. Ha nem buktunk volna el, soha nem kellett volna megismernünk a ''kegyelem'' szó jelentését. Isten szereti az Őt szolgáló és parancsolatainak engedelmeskedő, bűntelen angyalokat, kegyelmét azonban soha nem irányítja feléjük. Ezek a mennyei lények mit sem tudnak a kegyelemről. Soha nem volt rá szükségük, mert soha nem vétkeztek. A kegyelem Istennek az a jellemvonása, amelyet az érdemtelen ember számára nyilatkoztat ki. Nem nekünk kell megkeresni, mert az keresett meg bennünket. Isten örvendezik, amikor kegyelmét kiáraszthatja azokra, akik vágyakoznak utána. Mindannyiunk számára felkínálja irgalmát, de nem azért, mert méltók vagyunk arra, hanem éppen azért, mert olyannyira méltatlanok vagyunk rá. Szükséges bizonyságra jutnunk afelől, hogy ezt az ajándékot számunkra is kirendeli az Úr. Isten nem azért adja kegyelmét, hogy ezáltal érvénytelenné tegye vagy helyettesítse törvényét.

Isten kegyelme és országának törvénye tökéletes összhangban van egymással, s mintegy kéz a kézben halad egymás mellett. Isten kegyelme lehetővé teszi számunkra, hogy hit által közelebb jussunk hozzá. Azáltal, hogy befogadjuk azt, és átengedjük magunkat a munkájának, a törvény érvényességét bizonyítjuk. Naggyá és dicsőségessé tesszük azt, mert Krisztus kegyelmének ereje által eleget teszünk előírásainak. Amikor engedelmeskedünk Isten törvényének, a megváltás hatalmáról tanúskodunk a Menny és a törvénytaposó világ előtt. Isten nem azért szeret bennünket, mert mi előbb szerettük őt. Ellenkezőleg, ''amikor még bűnösök voltunk'' (Róm 5:8),
Krisztus meghalt értünk, s ezzel minden feltételt megteremtett az üdvösségünk érdekében.
Noha engedetlenségünkkel kiérdemeltük Isten nemtetszését és kárhoztatását, Ő nem vetett el bennünket magától. Nem hagyott minket magunkra, hogy véges erőnkkel küszködjünk az ellenség hatalmával szemben.
Mennyei angyalok vívják csatáinkat, és ha együttműködünk velük, győzelmet arathatunk a gonosz erő felett. Krisztusban, mint személyes megváltónkban bízva, ''felettébb diadalmaskodhatunk az által, aki minket szeretett'' (Róm 8:37).

A MENNYRŐL SZÓLÓ ÖRÖMHÍR

A KEGYELEM ORSZÁGA

''És bejáró Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.''(Máté evangéliuma 4:23)

"Megnyitván a száját, tanította őket, mondván: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa'' (Máté evangéliuma5:2-3).
A csodálkozó embertömegnek különös és szokatlan volt ez a beszéd. Ez a tanítás éppen az ellenkezője volt annak, amit eddig a papoktól és a rabbiktól hallottak. Semmit sem találtak benne, ami büszkeségüknek hízelegne, vagy ami becsvágyó reményüket táplálná. Ez az új tanító mégis olyan hatalommal rendelkezik, amely lebilincseli őket. Az Isteni szeretet jó illata árad az egyéniségéből, mint az illat a virágból. A Jézust körülvevő tömegben voltak néhányan, akik tudatában voltak lelki szegénységüknek. Voltak olyanok, akik szent jelenlétében érezték, hogy ''nyomorultak, nyavalyások, szegények, vakok és mezítelenek'' (Jelenések könyve 3:17), s akik Isten üdvözítő kegyelme után vágyakoztak (Tit 2:11). ''Övék a mennyeknek országa'' mondja Krisztus a lelki szegényekről. Ez az ország nem földi, tehát nem is múlandó. Krisztus feltárta előttük szeretetének, kegyelmének és igazságának lelki birodalmát.

Az Ő alattvalói a lelki szegények, az alázatosok és az igazságért üldözöttek. Övék a mennyeknek országa. Ha Krisztus műve még nem is egészen tökéletes bennük, a folyamat megkezdődött, amely alkalmasakká teszi őket ''a szentek örökségében való részvételre a világosságban'' (Kol 1:12). Akik beismerik lelki szegénységüket, akik érzik, hogy semmi jó sincs bennük, azok Krisztusra tekintve erőt és szentséget nyerhetnek. [Jézus] felkínálja, hogy szegénységünket kegyelmének gazdagságával cseréljük fel. Mi nem vagyunk érdemesek'' Isten szeretetére; azonban jótállónk, Krisztus méltó erre, és teljesen üdvözítheti is mindazokat, akik hozzá közelednek. Bár múltunk lehet rendkívül szomorú, a jelenlegi helyzetünk pedig még csüggesztőbb, de ha úgy közeledünk Krisztushoz, ahogy vagyunk, gyengén, elhagyottan és nyomorult állapotban, akkor részvétteljes Megváltónk elénk jön, átölel bennünket szerető karjaival, igazságának fehér öltönyét adja ránk, és így vezet bennünket az Atyához.